|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 19 találat | lapozás: 1-19 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Ujj Ágnes 2002. szeptember 21.Szept. 20-án a Csiky Gergely Iskolacsoportban /Arad/ az RMPSZ szervezésében megkezdődött a pályakezdő óvónők, tanítók és szakképzetlen pedagógusok két és fél napos továbbképzése, az Apáczai Alapítvány programjának részeként. A magyart fakultatív nyelvként oktató pedagógusokkal Ujj Ágnes tanár foglalkozik. /P. P.: Szórványban tanító pedagógusok továbbképzése. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 21./2003. október 14.Aradon okt. 9-én megtartották az új évad első előadását a Kölcsey Egyesületben: Pávai Gyula tanár Csokonai Vitéz Mihály életéről beszélt a költő születésének 230. évfordulója közeledtével. A most indult évadban Mikes Sarolta Fazekas Mihályról tart előadást, Ruja Ildikó Berzsenyi Dánielről, Pávai Gyula Katona Józsefről és Vörösmarty Mihályról, Petőfi költészetének különböző területeit Rudolf Ágnes, Ruja Ildikó, Ujj Ágnes és Pávai Gyula mutatják be, Arany János munkásságát Piroska Katalin (Magyarország) ismerteti. /Benke Tímea: Évadnyitó Kölcsey-csütörtök. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 14./2006. március 18.Nagyvarjason a kultúrotthon tönkrement, a teteje foghíjas volt, a nagyterem falairól, mennyezetéről lemállott a vakolat, az ablaküvegeket kitörték. Tavaly októberben a helybeli magyar fiatalok rendbe hozták az épületet, kifestették a nagytermet, világítótesteket szereltek fel, az átfestett ablakokra új függönyök, a színfalakra új bevonat, a kályhára csövek kerültek. A felújítással párhuzamosan beindult a magyar közösségi élet: szüreti bált szerveztek, néptánccsoport alakult, karácsonykor Ujj Ágnes, Sándor Erika és Pintér András betanításában színvonalas előadást tartottak. Legutóbb nagy sikerű farsangi bál helyszíne volt a kultúrotthon. Később a kész teremre a faluba betelepültek is igényt tartottak, noha sem a munkákban, sem az adakozásban nem vettek részt. Szóvivőjük felkereste Pintér András községi tanácsost, azzal fenyegetőzve: ha nem adja át a kulcsot, felfeszítik a bejárati ajtót. Pintér átadta a kulcsot az igénylőnek, aki az épületben lévő tárgyak, berendezések állagáról, a leltárról szóló átadási-átvételi jegyzőkönyvet nem volt hajlandó aláírni. Később a polgármester azt tanácsolta Pintérnek: ha nincs kinek átadni a leltárt, az adományozók által hozott tárgyakat, berendezéseket vigye el. Ez megtörtént, amire a betelepültek képviselője a leltár eltulajdonítása miatt feljelentette őt a rendőrségen. A kiszállt rendőrök előtt a polgármester tisztázta a helyzetet. Lacatus Gheorghe polgármester elismerte a nagyvarjasi lelkes csapat felújításban vállalt áldozatát. Azonban vita van a kultúrotthon használatáról, ezért a jövőben ha valaki szervezni óhajt valamit Nagyvarjason, fizesse ki az 50 új lej bért. A községben Pintér András ingyen vállalná a kultúrotthon-felelősi tisztet, mégsem nevezik ki, nehogy gazdája kerüljön a falu által épített kultúrháznak és a magyar nyelvű közművelődési életnek. /Balta János: Folytatódik a kultúrotthon kálváriája= Nyugati Jelen (Arad), márc. 18./2006. május 23.Nagyszerű műsort láthattak, akik Aradon a minorita kultúrotthonban megnézték május 21-én, vasárnap a Csiky Gergely Iskolacsoportban működő Százszorszép Gyermekszínpad előadását. Az Ujj Ágnes tanárnő által vezetett tizenöt tagú csoport Z. Németh István Hócompóc bohócai c. musicaljét vitte színpadra. Az ötödikeseknek nem volt könnyű megtanulni a koreográfiát. A Százszorszép nyolc éve született Ujj Ágnes kezdeményezésére. A tanárnő nyugdíjba vonulása után továbbra is a gyermekeknek szenteli életét és szabadidejét. A mostani előadás koreográfiája is az ő munkája. Sok segítséget kapott, a bohócmaskarákat az egyik szülő varrta stb. /Sólya R. Emília: “Életünk már nem szól emberi dolgokról”. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 23./2007. március 13.Az elmúlt héten az Aradi Alma Mater Alapítvány vezetősége több olyan településre látogatott el, ahol magyar nyelvű fakultatív oktatás folyik. Dr. Pálfi Sándor elnök, Hadnagy Éva alelnök, valamint Ujj Ágnes, a fakultatív oktatás koordinálója Simándon, Pankotán, Dezsőházán, Németszentpéteren keresték fel a magyar nyelvű fakultatív csoportokat, amelyeknek minden diákja tanszercsomagot kapott. A nagyobb diákok a Magyar mondák című, díszkiadásban megjelent gyűjteményt kapták. Németszentpéteren Pascu Ioan igazgató teljes támogatásáról biztosította a magyar oktatási csoportot, sajnálkozásának adott hangot, amiért néhány évvel ezelőtt itt megszűnt a magyar elemi. Viszhányó Aranka arad-gáji tanítónő saját gépkocsijával utazik Németszentpéterre minden szombaton, az anyanyelvű oktatás kedvéért. A nem hivatalosan működő csoportok oktatói az Alma Mater Alapítvány közvetítésével utazástérítésben, a gyermekek egy uzsonnában, üdítőben megtestesülő támogatást kapnak. /(balta): Édes anyanyelvünkért. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 13./2007. március 24.Az Aradi Alma Mater Alapítvány közvetítésével az Arad megyei szórványtelepüléseken működő magyar nyelvű fakultatív oktatást a budapesti Márton Áron Szakközépiskola, továbbá a németországi magánszemélyek részesítik anyagi támogatásban. Ujj Ágnes magyartanár, a megyében levő fakultatív oktatás koordinátora eljött Sofronyára, a tanszercsomag átadására. Sofronyán 9 elemis korú tanulóval, az anyanyelvéhez meghatóan ragaszkodó lelkes csapattal Nagy Anikó, idén végzett magyar-néprajz szakos tanár foglalkozik. Sok szabadidejét feláldozza azért, hogy az elemis kisdiákokat is bevezesse az anyanyelv szépségeibe. Tanszercsomagot eddig Simándra, Pankotára, Lippára, Németszentpéterre és Dezsőházára vittek, hátra van még Borosjenő, ahol 36 diák vesz részt az anyanyelvű fakultatív oktatásban. /(balta): Megható vallomások az anyanyelvről. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 24./2007. június 12.Búcsúnak szánt előadását tartotta a Százszorszép Gyermekszínpad Aradon a minorita kultúrházban. Ujj Ágnes rendezésében a hatodikosok a Játsszunk együtt című zenés, dramatikus játékkal szerepeltek a legutóbbi Hócompóc bohócai musical után. Ujj Ágnes több mint 30 magyar gyermekverset gyűjtött csokorba Bródy, Tolcsvay és Halász Judit zenéjével, valamint a Ghymes együttes két dalát. A nyugalmazott magyartanár elmondta: a szaporodó tananyag miatt nem valószínű, hogy folytatják. Kár lenne, mert ilyen odaadó és hozzáértő pedagógussal való együttmunkálkodást nagyon sok gyerek igényli. /Sólya R. E. : A Százszorszép Gyermekszínpad utolsó előadása? = Nyugati Jelen (Arad), jún. 12./2007. július 17.Július 16-án kezdődött Aradon a Csiky Gergely Iskolacsoportban Bolyai Nyári Akadémia (BONYA) két tanfolyama, az egyik az Életvezetési ismeretek és készségek, a másik a Mentálhigiéné témakörben zajlik, melyre Vajdaságból és Szlovákiából is érkeztek pedagógusok. Matekovits Mária aligazgató, hangsúlyozta: Arad első alkalommal házigazdája BONYA-tanfolyamnak. Az aradival egy időben Erdély további hét városában másik 19 tanfolyam kezdődött meg. A két tanfolyam résztvevői számára szabad idős programra is lehetőséget biztosítanak, többek között, a Százszorszép Gyermekszínház Játsszunk együtt! című, Ujj Ágnes rendezte összeállításának megtekintésére, továbbá szakmai kirándulásra Kisiratosra. /Kiss Károly: XV. Bolyai Nyári Akadémia. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 17./2007. október 17.Október 20-ig tart az a jutalomtáborozás, amelyben a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) által középiskolás tanulók számára meghirdetett Mákvirág-verseny győztesei részesülnek Szovátán. Aradról – lévén az egyetlen magyar tannyelvű középiskola – csak a Csiky Gergely Iskolacsoportból utazott el négy diák, a 2006–2007-es tanévi verseny győztesei. Szovátán nyújtják át az ottani Teleki Oktatási Központban az arra érdemesnek ítélt pedagógusoknak az Ezüst Gyopár-díjat. Arad megyéből Ujj Ágnes nyugalmazott magyartanár és Nagy Gizella magyartanár részesül idén a kitüntetésében. Gratulálunk! /Kiss: Mákvirágok és ezüstgyopárosok. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 17./2008. március 5.Március 4-én ünnepelte az arad-belvárosi református parókia imatermében 10. születésnapját a Szövétnek aradi kulturális szemle szerkesztősége és olvasótábora. Ujj János főszerkesztő köszönetet mondott a jelen volt alapító főszerkesztőnek, Réhon József ny. tanárnak. Ugyancsak elismerés jár Ilona János tanárnak, aki 5 évig vitte, szerkesztette a lapot becsülettel. A Szövétnek aradi sajtótörténetet írt: a kulturális folyóiratok közül a Vasárnap mellett egyedül a Szövétnek jelent meg folyamatosan egy évtizedig, a többi hasonló kiadvány alig 1-2 évig élt. Köszöntötte a főszerkesztő a legfrissebb szám, a Csongrád–Arad lapszám három, az eseményen megjelent szegedi szerkesztőjét is. A Szövétnek a legutóbbi lapszámban szegediek által feldolgozott, aradi vonatkozású anyagokat közöltek, dr. Zakar Péter az utóbbi években sokat tett a közeledésért. Ujj Ágnes a Wieser Tibor Alap kuratóriuma nevében az Aradon végzett folyamatos közösségépítő munkájának elismeréseként Wieser Tibor Emlékplakettet adott át Zakar Péter egyetemi tanárnak. A Szövétnek kiadója nevében a szerkesztőket köszöntötte dr. Pálfi Sándor, az Aradi Alma Mater Alapítvány kuratóriumának elnöke. /Balta János: Tízéves a Szövétnek. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 5./2008. június 12.Május 30. –június 1-e között az aradi Százszorszép Gyermekszínpad tagjai Ujj Ágnes vezetésével a Lakitelki Gyermekszínjátszó Fesztiválon léptek fel. A szállás és ellátás kifogástalan volt. Az aradiak a Hócompóc bohócai című darabjukkal léptek fel. Előttük a szabadkai csoport, a Párkányból érkezett, majd a bácsfeketehegyiek szerepeltek. A székelyudvarhelyiek Toldi címmel mutatkoztak be. /Ahogy a résztvevők látták…A csikys százszorszépek Lakitelken. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 12./2009. november 20.Aradon a Kölcsey Diákszínpad színészpalántái felléptek a minorita kultúrházban őszi évadnyitó műsorukkal. A kiscsoportosok Pávai Gyula A részeges király c. mesejátékát vitték színpadra, a középiskolások a Jelenetek egy hősszerelmes életéből c. darabbal léptek fel. A diákokkal Faragó Zénó, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színművésze foglalkozott, aki maga is a Kölcsey Diákszínpad tehetséges növendékei közül vált ki évekkel ezelőtt. Az immár tíz éve saját gyermekszínpadával is foglalkozó Ujj Ágnes tanárnő szívvel-lélekkel segített a rendezőnek. Korrepetált, díszletet, kosztümöket készített, sminkelt stb. Jankó András, a Kölcsey Egyesület elnöke közölte, nagyszabású esemény megszervezésén fáradoznak. Jövőre ünneplik a Kölcsey Diákszínpad fennállásának 20. évfordulóját, erre szeretnék meghívni az összes Aradról indult színművészt. /Sólya R. Emília: Kölcsey Diákszínpad tovább fejlődik! = Nyugati Jelen (Arad), nov. 20./2012. július 23.Kölcsey színjátszó tábor KisiratosonVastaps a záró-előadáson Kisiratoson július 9–19. között 6. alkalommal szervezték meg a Kölcsey színjátszó tábor munkálatait. A távolból ékezett résztvevők a községháza mögötti udvarban felvert sátrakban szálltak meg, első héten a próbák is az iskolaudvarban, a tornaterem környékén vagy a kinti parkban zajlottak. Második héten átköltöztek a tájházba, belakták a területet, ide álmodta meg az előadást a táborszervező-rendező Faragó Zénó színművész. Az Aradról érkezett 10 Kölcsey Diákszínpad-taghoz 2 magyarországi leány is csatlakozott, a kisiratosiakkal együtt, gyakran 33-an is voltak, de a csütörtökön este megtartott táborzáró előadásra is maradtak 30-an. A tábor elején a fiatalok maguk rendeztek kisebb jeleneteket, amelyekhez az ötleteket a falubeleiktől gyűjtötték. Két csapatban indultak útra a faluba, ahol kisebb, érdekes történeteket gyűjtöttek az utca emberétől vagy azoktól, akiket meg tudtak állítani. A begyűlt népi történeteket, babonás szokásokat, legendákat a rendezővel megbeszélték, majd megrendezték saját maguknak. Faragó Zénó egész idő alatt figyelemmel kísérte a munkájukat, besegített a rendezésbe, csiszolt, igazgatott az előadásmódon. A darabnak a szövegét is megpróbálták véglegesíteni, rögzíteni, de ez nem mindig sikerült, ezért az előadás közbeni rögtönzés, improvizáció is feladatul jutott. A lényeget elmondták, de nem mindig ugyanazt a szöveget használták. Betlényi Zsolt és Cristiano Bussoni képzőművészek a toborozás közepéig voltak a csapattal, amelyiknek a tagjaival belső munkát végeztek. Beszélgettek velük, hozzászóltak bizonyos témákhoz, válaszoltak a fiatalok kérdéseire. Gyümölcsökből, kavicsokból, szirmokból, kéznél lévő tárgyakból készítettek egy mandalát a központi parkban lévő fűzfa köré. Kurtai Zsófi fő rendező asszisztensként működött közre, maga szerkesztette azt a leporellót, amelyik a tábor alatt begyűjtött legérdekesebb történeteket, a tábori munkán készült fotókat tartalmazza, illetve a plakátot, de egy póló elkészítése is folyamatban van. A nyári tábor munkálatait a Communitas Alapítvány 1000 lejjel támogatta, minek jóvoltából bővíteni lehetett a tevékenységet, vendégeket is hívhattak. Az Aradi Kölcsey Egyesület által patronált rendezvényt a kisiratosi Pro-Ki-Dor Kulturális Egyesület is támogatta. A Tájház udvarán, a kiválasztott régiségek, kellékek felhasználásával megtartott, több mint 30 gyermeket és fiatalt felvonultató, dinamikus, rengeteg komikus elemet felhasználó, ötletes jelenetekből álló előadás egy virtuális kocsmában játszódott, ahol megszemélyesítették a közösség ide betérő minden tagját. Közöttük gyakran konfliktusok alakultak ki, a végére azonban az ellentétek elcsitultak, a résztvevők széles jókedvvel, együtt táncoltak. A táborzáró előadást sok helybeli polgár társaságában megtekintette a Kölcsey Egyesület elnöke, Jankó András, a titkára, Berecz Gábor és Ujj Ágnes nyugalmazott magyartanár is Aradról, illetve Kisiratos vezetősége, élen Almási Vince polgármesterrel. Mindnyájan vastapssal jutalmazták a nem mindennapi produkciót. Balta János Nyugati Jelen (Arad) 2013. május 14.Tizenkilencedik Horváth Béla szavalóversenyAz anyanyelv megismerésének, elsajátításának, ápolásának eszköze Úgy húsz esztendeje, az 1990-es éveknek még az elején felvetődött a gondolat: mi lenne, ha a környékbeli, anyanyelvi, azaz magyar állami oktatásban jórészt már akkor sem részesülő gyermekeket évente egyszer összehívnák egy versmondó versenyre, amelyre természetesen fel kellett készülni, magyar verset kellett megtanulni. Nevet nem volt túl nehéz találni a versenynek, hiszen a Fehér-Körös-parti városban született Horváth Béla, a kolozsvári színház későbbi neves színésze, rendezője, és akkoriban még a szülői házban élt nővére is. A szerény, a katolikus plébánia egyik helyiségéhez köthető kezdet után a verstalálkozó egyre nagyobb népszerűségnek örvendett a környékbeli gyerekek között, mind többen jelentették be részvételüket – nem utolsósorban azért, mert hazai, de főleg külföldi – magyarországi – szponzorok jóvoltából a nyertesek itthoni és külhoni nyaralást nyerhettek egy vers elmondása fejében. A vetélkedő tágasabb helyre, a városházára költözött – előbb a kisebb ülésterembe, majd amikor azt kinőtte, a kultúrház nagytermébe, ahol azóta is tartják. Manapság azonban már kevesebben jelentkeznek, mint pár esztendeje – volt év, amikor a százat meghaladta a jelentkezők száma. Idén a verseny örökös főszervezője, dr. Vajda Sándor összegzéskor negyven vers elhangzását jelentette be. Csakhogy a rendszerváltáskor a borosjenői magyar lakosság száma ezer körül járt, ma már feleannyian, ha vannak, azok is jobbára idősek, s a környékbeliekkel ugyanez a helyzet. Nem a rendezőkön múlik, hogy a helyzet így alakult. A szombati találkozón Bodnár Lajos tiszteletes, helyi lelkész köszöntötte az édesanyákat, dr. Vajda Sándor a megjelenteket – a versenyzőkön és a felkészítő óvónőkön, tanítónőkön, lelkészeken kívül az anyaországi vendégeket, köztük Adorján Juliannát, a Gyömrői Civil Szervezet a Városért szervezet képviselőjét, Kozák Attilát, a budapesti Magyar Műveltség Szolgálat elnökét, Nagy Gizellát, a megyei RMDSZ képviselőjét és nem utolsósorban Călin Abrudan borosjenői polgármestert, aki köszöntőjét „Jónapot kívánok!”-kal, magyarul kezdte. „A szavalóversenyt nem versengésnek tekintjük, hanem a magyar irodalom, az anyanyelv megismerése, elsajátítása, ápolása eszközének”, mondta többek között dr. Vajda Sándor, majd a vendégek közül is többen köszöntötték a versenyzőket és magát a rendezvényt. A dr. Brauch Magda (elnök), Nagy Gizella, Ujj Ágnes, Bodnár Lajos és alulírott összetételű zsűri az óvodásokat és előkészítő osztályosokat nem pontozta, ők versenyen kívül léptek fel, a többieknél azonban díjra ment a versmondás. A vetélkedőn résztvevő valamennyi tanuló részvételi oklevcelekt és könyvcsomagot kapott a szponzorok – Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Nemzetpolitikai Államtitkárság, Budapest, COMMUNITAS Alapítvány, Aradi RMDSZ, Borosjenői Református Egyházközség, Magyar Műveltség Szolgálat, Budapest, Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete, Magvető Könyvkiadó, TROIE Kft. jóvoltából, a szervezők pedig a szokásos módon szendviccsel, süteménnyel, üdítővel kínálták a résztvevőket, pedagógusaikat, kísérőiket is beleértve. A 19. után jövőre a 20. szavalóversenyre kerül sor, és már most bejelentették, hogy nagyszabású rendezvénnyel kívánják megünnepelni, amelyre az eddigi összes fellépőt meghívják. Balta János Nyugati Jelen (Arad) 2014. február 3.Beszélgetés JANKÓ ANDRÁSsal, a Kölcsey Egyesület elnökévelTartalmas évet zár a Kölcsey Egyesület Az aradi Kölcsey Egyesület elnöksége február 5., szerda délután 5 órára a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád Termébe összehívta az egyesület évi rendes közgyűlését, amelyen elnöki beszámoló hangzik el a 2013. évi tevékenységről. Ebből az alkalomból beszélgettünk Jankó András elnökkel, összefoglalva az elmúlt év eredményeit, és vázolva az idei esztendőre szóló elképzeléseket. – A 2013-as esztendő egy különleges, változatos, rendezvényekben gazdag és sokrétű év volt a Kölcsey Egyesület életében. Ha csak azt vesszük számba, hogy ezelőtt pár évvel 3-5, majd 6-8 kulturális eseményt rendeztünk, akkor a tavalyi 19 rendezvény soknak, már-már az erőnket meghaladó terhelésnek mondható – vágott a közepébe Jankó András, még mielőtt feltehettem volna az első kérdést. – Melyek voltak ezek? – Tavaly is a Kölcsey-díjak átadásával kezdtük január 22-én, a Magyar Kultúra Napján – ezeket Brittich Erzsébet és Tokay György kapták –, amit a beszámoló közgyűlés, majd a Pataky Sándor-kiállítás követett, a Kölcsey Képtár elnevezésű új rendezvénysorozatunk első tárlataként. Februárban megszerveztük a Marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó könyvvásárát és előadóestjét Káli Király István, Vári Attila és Sebestyén (Spielmann) Mihály részvételével, ami olyan sikeresnek bizonyult, hogy idén márciusban ismét megszerveznénk. Március 5-én Puskel Péter előadását hallgathattuk meg a 100 éves Ereklyemúzeumról, majd 26-án Molnár Tímea, a Temesvári Integráció Alapítvány pályázatírója tartott ismertetőt a sikeres pályázatírás titkairól. Április 19–21. között A nemzet színpadán elnevezésű nemzetközi diákszínjátszó fesztivált szerveztük meg nagy sikerrel az Erdélyi Hagyományokért Egyesülettel közösen. A Magyar Költészet Napját Tallián Marian és Lázár Balázs budapesti színészek előadóestjével ünnepeltük meg. Az első félév záró eseménye a Kölcsey Diákszínpad Százszorszép gyerekcsoportjának a bemutatója volt; Ujj Ágnes tanítványai nagysikerű bemutatót tartottak. – Jöhetett a nyári szünet... – Szó sincs róla! Nyáron sem volt megállás: kétszer is kint voltunk Borossebesen, ahol bemutattuk Kiss László Képek és szemelvények Borossebes város történetéből című könyvét, amit az igények miatt kétszer is utánnyomtunk. A gyerekeknek megszerveztük a kisiratosi és a magyarországi kisgyőri színjátszó táborokat. Az őszi eseménysorozat Bogdan Adamczyk minorita atya előadásával kezdődött, majd ugyancsak minoriták tiszteletére szervezett előadással és könyvbemutatóval folytatódott. Az Aradi Magyar Napok keretén belül Hajós Imre-kiállítást rendeztünk, majd részt vettünk a Kultúrpalota 100 éves jubileumát ünneplő rendezvényeken. Ugyancsak az Erdélyi Hagyományokért Egyesülettel rendeztünk ősszel regionális néptáncfesztivált. Utána három előadás következett: Kozma Dezső, Serdült Benke Éva és Pomogáts Béla estjeit szerveztük meg. Végül a Kórustalálkozóval zárult a tavalyi rendezvények sora, amelyre szintén sikerült, a polgármesteri hivatal segítségével, egy könyvet is kiadnunk. – Mindehhez egészen biztosan nem volt könnyű előteremteni a szükséges anyagi hátteret. Hogyan sikerült? – Tavaly öt pályázatot nyertünk: hármat a polgármesteri hivataltól – a Magyar Kultúra Napjára, a minoriták könyvére és a Kórustalálkozóra. A Communitas Alapítvány és a Bethlen Gábor Alap a Diákszínpadot támogatták. Ezen kívül egyéni támogatóink is voltak: Böszörményei Zoltán, a Borbély László–Trattner Melinda házaspár és a majdnem 50 előfizetőnk, akik előre megrendelték az egyesületünk könyveit és a Havi Szemlét. Azonban még véletlenül sem szabad azt hinni, hogy ez a sok esemény gondok nélkül zajlott le. Szinte valamennyi okozott valamilyen előre nem látott problémát. Például a nagyon jó színvonalú néptánctalálkozó nem volt elég jól megszervezve, és sok mindent kell még csiszolni, javítani. Ezért is várjuk tagjainkat, támogatóinkat a közgyűlésre, mert ott főként arról lesz szó, hogyan lehet rendezvényeinket magasabb színvonalúvá, még sikeresebbé tenni. – Milyen elképzelésekkel léptek az idei esztendőbe? – Terveink között szerepel a Havi Szemle megújítása, 4-5 könyv is szóba került már, de még nem választottunk, melyiket adjuk ki, a Kölcsey Képtár legközelebbi kiállítása, elképzeléseink szerint, a Baranyai Ferencé lesz. Több előadót is meghívunk, és fontos napirendi pont lesz a közgyűlésen az elnökség kibővítése, valamint a gazdasági alap jobb biztosítási lehetőségeinek a feltárása. Ötleteket várunk, új munkatársakat keresünk! – Köszönöm a beszélgetést! Kiss Károly Nyugati Jelen (Arad), 2014. június 10.A Százszorszép évadzáró előadásaAz igazság ismét győzött! Pünkösdvasárnap délutánján zsúfolásig megtelt Aradon a Minorita Kultúrház nagyterme: szülök, nagyszülők, rokonok, ismerősök, barátok, tanárok és amúgy semleges érdeklődők voltak kíváncsiak arra, miként zárja idei évadját a Kölcsey Diákszínpad Százszorszép csoportja. Nos, senki sem csalódott, az előadás végig lekötötte a közönség figyelmét, olyannyira, hogy a végén hosszan tartó vastapssal köszönték meg a csoportvezető-rendező Ujj Ágnes tanárnő munkáját és a gyerekek teljesítményét. Az évadzárón a Kölcsey Diákszínpad gyerekcsoportja két darabot mutatott be: a Mátyás király udvari bolondja című az igazságos király mondáira alapult, míg a Lemondott a bíró című Bede Olga meséjét állította színre sok-sok játékos ötlettel. A lényeg: végül az igazság ismét győzött! Ám ezúttal ez az állítás mindenképpen többértelmű. Ugyanis nemcsak a mesék üzenetére vonatkozik, hanem arra is, hogy a lelkes, becsületes, szeretettel övezett munkának igenis megvan az eredménye. És most nyilván a Százszorszép csoport előadásáról van szó, amelynek előzményeiről Ujj Ágnes már elöljáróban elmondta, minden nehézség ellenére mennyi támogatásban volt része kollégák, szülők, sőt viszonylag kívülállók részéről is. A tavalyi évadzárón Ujj Ágnes – saját bevallása szerint – kissé könnyelmű ígéretet tett a folytatásra, most is tett egy hasonló ígéretet: még legalább egy évig folytatná, ugyanis most lesz 50 éve, hogy gyerekekkel foglalkozik... Az előadást záró vastaps közepette virágkosárral köszönték meg a csoport tagjai Ági néni munkáját, aki gyorsan eltűnt a színpadról, a gyanú szerint könnyeit titkolva! Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület elnökségi tagja nyilvánosan köszönte meg Ujj Ágnes áldozatos és szeretetteljes munkáját, és reményét fejezte ki, hogy a lelkes gyerekcsoport „kiöregedő” tagjai közül minél többen sikeresen beilleszkednek majd a Kölcsey Diákszínpad társulatába. Az évadzáró élőadást – immár hagyományosan – megismétlik, elsősorban a kisiskolások számára, 2014. június 16-án, hétfőn 11 órai kezdettel a Minorita Kultúrház nagytermében. Kiss Károly. Nyugati Jelen (Arad) 2015. február 2.Beszélgetés Ujj Ágnes, Kölcsey-díjas pedagógussalA játszani tanítás a leghálásabb befektetés Az aradi Kölcsey-díjak átadásakor, miután gratuláltunk Ujj Ágnes nyugalmazott pedagógusnak, a Százszorszép Diákszínpad alapítójának és vezetőjének, elbeszélgettünk vele. – Önt az aradiak olyan pedagógusnak ismerik, akinek a tanári pályája összefonódik a Százszorszép Diákszínpad munkájával. Ez mindig így volt? – Természetesen, mert amikor 1965-ben az első munkahelyemre, Tornyára kerültem, ahol 25 évig tanítottam, hozzátartozott a pedagógus mindenkori munkájához az osztályával foglalkozni, hogy a tanterven kívül is legyenek programok, előadások. Tehát ez így adta magát, s mivel elejétől fogva osztályfőnök is voltam, hozzátartozott a munkámhoz a tanuláson kívül is foglalkozni a gyerekekkel. – Az öt évtizedes tanári pályájának melyek a legkedvesebb emlékei? – Fogas kérdés, nehéz lenne rá válaszolni, és hirtelen talán nem is tudnék, mert minden korszaknak, résznek megvolt a maga varázsa. Az a feledhetetlen 25 év, amit Tornyán töltöttem, a mai világban elképzelhetetlen, csendes, nyugodt, békés falusi környezet volt, ahol a gyermekekkel rengeteg idő volt foglalkozni, ahol nem kellett rohanni, kapkodni. Minden ment a maga természetes életritmusával. Azok igazi boldog évek voltak, ott születtek a gyermekeink, ott nőttek föl. Mai napig is szülőfalujuknak érzik azt a kis, Arad-közeli falut, ahol egy felhőtlen gyermekkornak voltak a részesei, ahol nyugodtan ki lehetett a gyermekeket engedni játszani, mert semmiféle veszély nem fenyegette őket. Nem kellett autóval vagy bármivel iskolába vagy óvodába vinni. Jöttek, mentek egyedül, élték a maguk boldog gyermekéletét. Ez a világ ma már nincs. Az a falu sincs, legalábbis az az életforma, ami akkor volt, ma már nem létezik ott sem. A másik korszak azért volt számomra nagyon felemelő, mert visszakerültem tanítani abba az iskolába, ahol tanultam. Ki az, aki tanárként nem kívánkozna vissza az alma materébe tanítani? Mindehhez az is hozzájárult, hogy én attól az évtől taníthattam magyar nyelvet, amikor Aradra kerültem. Ez olyan kihívás volt számomra, hogy szinte ötvenévesen kellett mindent előszednem, újratanulnom, újra foglalkoznom vele, hogy nyugodt lelkiismerettel nézhessek szembe a tükörrel: amit végzek, az egy megalapozott, becsületes munka. Ehhez az osztályfőnöki munka mellett mindig is hozzátartozott az iskolán kívüli Diákszínpad, illetve a különböző műsorok betanítása, de alapvetően, gyerekkortól kezdve, mindig bennem munkált a játszás, a pajtásaimmal játszani, a színjátszás szeretete, színházat játszani. Ez a tanári pályafutásom alatt még jobban felfokozódott, amire megvolt a lehetőségem is folytatni. Aktív tanári pályám végén, amikor nyugdíjba vonultam, rádöbbentem: a színház-tanítás gyönyörét nem tudom abbahagyni, ezt önként vállalva, nyugdíjasként is folytathatom. Így született 1999-ben a Százszorszép Gyermekszínpad, aminek a megszületésétől ez volt a legszebb, legélvezetesebb elfoglaltságom. – A múlt rezsimben kötelező volt-e a népművelés, vagy tetszőleges? Aki akarta, önként tette, aki nem, az hanyagolta? Fizettek-e külön ezért a munkáért? – Nem tudom, ezt meg kellene kérdeznem az akkori kultúrotthon igazgatójától, aki fizetést kapott, de gondolom, kötelező is volt. Nekünk nemcsak a gyerekekkel kellett pionírmunkát, iskolai műsorokat összeállítanunk, hanem népművelést is végeznünk kellett a falusi fiatalság körében. Ugyanakkor a munkájukkal kapcsolatos előadásokat is tartanunk kellett volna az idősebb lakosoknak, akiknek viszont erre nem igazán volt idejük. Más lapra tartozik, mi születik a muszájból és mi abból, ami nem kötelező, hanem kedvtelésből tesszük. – Mit tart manapság a Gyermekszínpad legnagyobb értékének? – Amint a díjátadáskor is elmondtam, megdöbbenéssel tapasztalom, hogy a gyerekeknek lassanként igényük sincs a játékra. Elég, ha ott van a tablet, a mobiltelefon, illetve a számítógép, amelyeken nyomogathatják a gombokat, közben nem kell sehova elmenni érte, senkire nem kell odafigyelni, senkihez nem kell alkalmazkodni, csak szórakozásként nyomogatni a gombokat. Ezt sokkal, de sokkal ártalmasabbnak találom annál, ahogyan valamikor a gyermekeket a tévétől féltettük. Az a legnagyobb hátulütője, hogy a gyermekek nem igénylik az egymással való törődést, odafigyelést, az egymással való játékot. Ez által nem alakulhatnak ki közöttük normális, emberi kapcsolatok. Felnőnek, és képtelenek lesznek barátokat, párt találni maguknak, mert teljesen elidegenednek egymástól. – A Gyermekszínpad résztvevői ellenpéldát képeznek? – Igen, mert ők még nem annyira függőek, velük lehet foglalkozni. Akik ide jelentkeznek, igenis valós dolgokat élnek meg, egymásra figyelnek azzal, hogy a szerepükben veszekednek egymással vagy örvendenek egymásnak, velem vitatkoznak vagy egymást kergetik a mesék világában, de tulajdonképpen a valós életbe nyernek betekintést. – Hogyan fogadta a hírt, hogy ön lesz az egyik Kölcsey-díjas? – Ha valaki azt mondja, hogy egy elismerés, egy díj nem esik jól, az vagy hazudik, vagy elferdíti az érzéseit. Hogy váratlan volt, abból származik, amit el is mondtam: az ember, miközben évek óta így dolgozik a gyermekekkel, nem gondol ilyesmire. Bár százszor elkoptatott kijelentés, hogy meglepett, én valóban nem számítottam rá, ami viszont nem jelenti, hogy nem esne jól. Nem tudta abbahagyni – Azt állítja, nyugdíjba vonulásakor döbbent rá, hogy nem tudja a színház-szervezést abbahagyni. Nem volt-e olyan érzése pedagógus pályafutása során, hogy talán inkább a színházrendezői pályát kellett volna választania? – Ilyen formában soha nem merült fel bennem, mert összefüggött a tanári munkámmal. Olyan formában, hogy színművészet, színház, soha nem merült fel bennem, mert a színpad mellett engem mindig érdekeltek a kézműves foglalkozások is. Tehát a gyermekekkel nem csak valaminek a színre vitelében dolgoztam, dolgozom együtt, hanem a kellékek, a díszletek festésében, ragasztásában, készítésében is. Mindent magunk készítünk, ezért ebben a munkában minden gyermek felfedezi a maga kreativitását, azt, amiben a legjobb. Hosszú időn keresztül, főként, amikor aktívan dolgoztam, nekem az volt a legfontosabb, hogy azokat a gyermekeket válasszam ki színjátszásra, akiknek az iskola – amelyik csak a tudást méri –, nem hoz sikerélményt. Ugyanakkor bennük is van valami tehetség, amit mókásan, bohóckodással felszínre tudok hozni, a ragasztással, a festéssel a többieknek az elismerését kivívhatják, tehát azoknak a gyermekeknek is sikerélményt szereztünk. – Azt állította, hogy a tornyai világ, az a meghitt miliő nincs többé. Én viszont úgy érzem, hogy a Tornyán pedagógusként vagy diákként megfordult, a tornyaiság érzésével felvértezett emberekben megtartó erőt képezhet a tudat, hogy ott volt egy, talán mai észjárással visszagondolva, idillinek, álomszerűnek tűnő környezet, kisközösség, ahol jó volt ott lenni, együtt lenni. Erről mi a véleménye? – Hogy a tornyaiság tudata igen jelentős megtartó erő, az iskolatalálkozók bizonyítják. Tornyán 2000-ben megszervezetem az 1965-2000. között tanított pedagógusoknak a találkozóját, akik tényleg összejöttek, kellemesen együtt voltak, mindenfajta felszínesség nélkül. Az egy valós megtartó erő diákok és pedagógusok számára egyaránt. – Kívánok további sok lelkierőt és kitartást, az önben munkáló határtalan szeretetet továbbadva, az emberi kapcsolatoknak a diákszínjátszással történő építéséhez. – Köszönöm szépen, ehhez csupán arra van szükség, hogy a férjem, a családom tagjai egészségesek legyenek. Magam egyelőre az vagyok, ezért azt szeretném, ha a színpadról temetnének el. Ugyanakkor az sem elhanyagolandó: csak most tapasztalom, milyen sokat kapok vissza a tanítványaimtól. Ha bemegyek az iskolába, az elsősöktől a tizenkettedikesekig, minden tanítványom szeretettel fogad, fordul hozzám. Éppen ezért, milliószor visszakapom a játszani tanításba tett befektetést. Ez a világ leghálásabb, legkifizetődőbb befektetése, amit viszont csak önzetlen szeretettel lehet gyakorolni. Balta János Nyugati Jelen (Arad) 2015. május 12.XXI. Horváth Béla szavalóverseny„Magyarrá csak a szív tesz és a lélek” Szombaton immár 21. alkalommal tartották meg a Fehér-Körös-parti Borosjenőben a város szülöttéről, Horváth Béla színész-rendező-íróról elnevezett szavalóversenyt. Ezúttal a szokásosnál kevesebben jelentkeztek – néhány helységben, ahonnan versmondók szoktak érkezni, szintén valamilyen rendezvényt tartottak –, de aki eljött, ezúttal is jól érezte magát és nem távozott üres kézzel, mert részvételi emléklapot és magyar könyvet valamennyi fellépő kapott. Miután Bodnár Lajos református tiszteletes megemlékezett az édesanyákról („Isten őket bízta meg a feladattal, hogy életet adjanak”), Szilágyi Ildikó, a régi szavalóversenyek egyik győztese mondott verset, majd dr. Vajda Sándor főorvos, fő szervező, a helyi EMKE-fiók elnöke, műsorvezető köszöntötte a résztvevőket és vendégeket, köztük a város polgármesterét, a megyei RMDSZ ügyvezető elnökét, az ezúttal is sok könyvajándékkal érkezett Magyar Műveltség Szolgálat ügyvezető elnökét. Elmondta: a verseny célja nem a tehetségkutatás, hanem az, hogy azokat a gyerekeket is ösztönözze a verstanulásra, a magyar nyelv magasabb szintű elsajátítására, gyakorlására, akik vegyes házasságból születtek, vagy nincs lehetőségük magyar iskolába járni. Több olyan gyermek, aki az évek során itt állt a mikrofon elé, magyar nyelvű egyetemre iratkozott be – és helytállt. A közönség előtti versmondás bátorságot ad a szavalónak, növeli önbizalmát, a rendezvény maga pedig közösségformáló és összetartó erejű a résztvevők, de az őket felkészítő pedagógusok, szülők, egyházi emberek számára is. Megemlítette, hogy az általa nemrég kapott magas magyar állami kitüntetés (Magyar Arany Érdemkereszt) mindenekelőtt a szórványmagyarságnak szól, és azzal zárta, hogy „Magyarrá csak a szív tesz és a lélek”. Faragó Péter, az Arad Megyei RMDSZ ügyvezető elnöke köszönetet mondott a lelkes szervező csoportnak, és a jövőben is a megyei szervezet támogatásáról biztosította a szavalóversenyt; Kozák Attila, a Magyar Műveltség Szolgálat ügyvezetője többek között a nagy tudóst, Teller Edét idézte, aki azt mondta: szerencséje volt, hogy anyanyelvül a magyart kapta, amelynek logikája, rendszerezése olyan, ami mellé csak az információkat kell odatenni, és kész a tudomány. Az anyanyelvet pedig meg kell és meg lehet tartani még akkor is, ha adott helyzetben esetleg a háttérbe szorul. Maga a verseny több csoportban zajlott kor és iskolatípus szerint. A legkisebbek, óvodások vagy előkészítő osztályosok körében, szokás szerint, nem hirdettek győztest, az opcionális magyar oktatásban résztvevők közül elemistáknál I. Pecican Tania (III. o.), II. Mészáros Ingrid (I. o.), III. Dreghici Patrik (IV. o.), különdíjas Jurjiţa Eevelin (II. o.) lett, valamennyien Borosjenőből. A magyar nyelvű oktatás I–IV. osztályos kategóriájában a zsűri (dr. Brauch Magda elnök, Ujj Ágnes tanár, Bodnár Lajos tiszteletes, Czernák Ferenc és e sorok írója) mindkét kisiratosi versenyzőt, Straub Orsolya Évát (II. o.) és Straub Dorottyát (IV. o.) első díjjal jutalmazta. Az opcionális magyar oktatás (V–VIII. o.) részvevőinek körében I. lett Józsa András (VIII. o., Pankota), II. Csillag Erika (VI. o., Borosjenő), III. Kafinek Róbert (VIII. o., Borosjenő) és Nagy Norbert (V. o., Szapáryliget), különdíjas Máté Richard (VII. o.) és Bochiş Roland (VIII. o.) – e két utóbbi Szapáryligetről. A magyar oktatásban résztvevő V–VIII. osztályosok vetélkedőjében két simonyifalvi kislány lett díjazott: I. Köteles Nikolett (VIII. o), II. Zsóri Réka (VI. o.) Végül a legnagyobbak, a középiskolások álltak a színpadra, itt két első díjat (Koczka Mónika és Koczka Larisa, Borosjenő, XII. o.), két másodikat Filip Alexandru (X. o. és Nagy Tímea, XII. o., mindkettő Borosjenő), egy harmadikat (Gál Izaura, X. o., Kisjenő) ítélt oda a zsűri. A verseny végén a nemrég Magyarországon jelentős versenyt nyert Czernák Ferenc lippai szavaló három verset mondott el. *** A nap legnagyobb meglepetése a versenyt követő szeretetvendégségen következett be, amikor dr. Vajda Sándor, a szavalóverseny lelke bejelentette: ez volt az utolsó rendezvény, amelyet levezényelt, és átadja a stafétabotot a fiatalabbaknak, a Straub házaspárnak és a helyi tiszteletesnek, Bodnár Lajosnak. Köszönetet mondott mindenkinek, akik az évek során erőfeszítést nem kímélve támogatták anyagilag és munkájukkal (sokan voltak, köztük igen nagy feladatot vállalt felesége, dr. Vajda Kató), továbbra is segítséget ígért a szervezőknek, és reményét fejezte ki, hogy 21 éves rendezvény tovább folytatódik. Reméljük, úgy lesz. Jámbor Gyula Nyugati Jelen (Arad) 2017. július 3.Népszerű és sikeres volt az anyanyelvi táborNe feledjétek: ti magyar gyerekek vagytok! Június 30-án, pénteken este élménybeszámolóval, kiértékelővel, tábortűzzel és falatozással zárult az anyanyelvi tábor, melyet az Arad Megyei RMDSZ oktatási és szórvány szakbizottsága a Pro Identitas Egyesület pályázatán keresztül a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség Arad megyei szervezetének támogatásával szervezett a magyar nyelvet fakultatív módon tanuló Arad megyei magyar ajkú gyerekeknek. A közel egyhetes tábor utolsó estéjén a Csiky Gergely Főgimnázium Kollégiumának udvarán összegyűltek a résztvevő gyerekek, pedagógusok, meghívottak, jelen volt Király András ny. oktatási államtitkár, Bognár Levente alpolgármester, Faragó Péter, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke, Péró Tamás megyei tanácsos, az RMDSZ Arad megyei szervezetének ügyvezető elnöke, valamint Módi József református esperes, az RMDSZ Szórvány Bizottságának elnöke. Az anyanyelvi tábor programját nézegetve sem tűnt unalmasnak vagy laposnak az elmúlt egy hét, a beszámolókat hallgatva pedig ezt alá is támasztották a diákok, akik Borosjenőből, Borossebesből, Szapáryligetről, Sofronyáról, Fazekasvarsándról érkeztek a táborba. „Ezek a gyerekek nagyon nehezen beszélnek magyarul. Van köztük, aki alig-alig használja otthon a magyar nyelvet annak ellenére, hogy a családban mindenki magyar. Van olyan, aki I–IV-ben magyar iskolába járt, most már V–VIII-ban fakultatív módon tanulja a magyar nyelvet” – mondta el Kiss Anna táborvezető, mindenki Babuci nénije, akik reggeltől reggelig a gyerekekkel volt, amolyan tyúkanyóként felügyelt, koordinálta a programokat. „Nem volt könnyű nekik az indulás, de annak ellenére, hogy teljesen ismeretlen volt a környezet, a város, az emberek, hamar feloldódtak. Nem volt nézeteltérés, nem volt veszekedés, duzzogás, mindenkivel megtaláltuk a közös hangot, és jól együtt működtünk. Jól érezték magukat, jó barátokat szereztek, akikkel majd biztosan tartják a kapcsolatot a jövőben is.” – fűzte hozzá Kiss Anna, aki mellett állandó társ Matekovits Mihály ny. matematika tanár, programvezető és Hadnagy Dénes főszervező, programvezető voltak. Az élménybeszámolókból egyöntetűen kiderült, hogy a diákok egy másodpercig sem unták a szervezett foglalkozásokat, programokat, volt, hogy nehézkesen indultak neki, aztán lelkesen vettek részt benne. Számos pedagógus is hozzájárult ahhoz, hogy ez így legyen, említsük meg a programokat vezetők neveit: Rudolf Anna, Ujj Ágnes, Rónai Helén, Szabó Csilla, Khell Levente, Khell Jolán, Matekovits Mária, Muntean Tibor, Lehoczky Attila, Módi Kinga, Hadnagy Éva, Ilona János, Spier Tünde, Tóthpál Renáta, Vékony Zsolt tiszteletes, Fekete Károly és Erdei István művelődésszervezők (Kölcsey Egyesület), valamint a Kisjenei Íjászok Csapata. A péntek esti tábortűz előtt a szervezők oklevéllel, ajándék könyvekkel jutalmazták a pedagógusokat, megköszönve egyben fáradságos munkájukat, a résztvevő diákok pedig egy szép vászon szatyorban – melyet a tábor logójával díszítettek ki – könyveket, édességet, Delhusa Gjon-kazettát kaptak és egy példányt a Nyugati Jelen június 28-i számából, melynek címlapján a táborozó gyerekek csoportképe látható, mely az újság szerkesztőségében készült. „Olyan könyveket kaptak, amiben kisebb olvasmányok vannak, hogy ne legyen számukra megterhelő az olvasás. Ezen kívül kaptak oklevelet, egy-egy pólót a tábor logójával, egy dossziét, amiben fényképek vannak Aradról, a Szabadság-szoborról, és kaptak még golyóstollat és egy kis jegyzettömböt. Ezt már az első nap használták, hiszen esténként mindig beleírtuk, amiket aznap láttunk.” – mesélte a táborvezető. A tábor zárónapján, még mielőtt felcsapták volna a lacikonyhát a kollégium udvarán, Faragó Péter szólt néhány szót a tanulókhoz. „Az volt ennek a tábornak a célja, hogy ha már otthon nem tudtok egy teljesen magyar közegben lenni, ezért itt megtapasztalhassátok, átélhessetek sok mindent, amire otthon nincs lehetőségetek. (…) Bízom benne, hogy minden, amit láttatok, amit tapasztaltatok, átéltetek itt, az megerősít abban benneteket, hogy jó magyarnak lenni, megerősít abban, hogy a magyarságot vállalnotok, megélnetek kell. (…) Kívánom, hogy az iskolában sikeresek legyetek, és ne feledjétek, hogy minden körülmények között ti magyar gyerekek vagytok.” – mondta az RMDSZ megyei elnöke, majd megköszönte a segítséget mindenkinek, aki valamivel hozzájárult a tábor megszervezéséhez, sikeréhez. „A lényeg az volt, hogy a gyermekeket résztvevővé tegyük, és ez teljes mértékben sikerült, hiszen már az első napon megnyíltak, aktívan bekapcsolódtak a programokba. (…) Remélem, azzal, hogy részt vettek a táborban, sikerült tudatosítani bennük, hogy az anyanyelvet a mindennapi életben is használni kell. (…) Minden bizonnyal lesz ennek folytatása, hiszen szándékunkban áll évente megszervezni a tábort” – nyilatkozta Hadnagy Dénes főszervező a tábortűz mellett. Végezetül álljon itt néhány résztvevő tanuló nyilatkozata: „Nagyon jól ereztem magam, sok szép élményben volt részem. Rengeteg érdekes program volt, ezek közül a falmászás tetszett a legjobban és az íjászok.” – Nagy Attila Róbert, VII. osztály, Borosjenői Mihai Viteazul középiskola. „Minden nagyon szép volt a táborban, sokat játszottunk, én nagyon jól éreztem magam. A legjobban a városnézés tetszett, de igazából minden remek volt. Sok barátot szereztem, akikkel tartani fogom a kapcsolatot.” – Rechtenwald Noémi, VI. osztály, Szapáryligeti Általános Iskola „Nagyon jól telt ez a hét, sokat játszottunk, a falmászás volt a legjobb. Minden programon szerettem részt venni.” – Nagy Norbert Tibor, VIII. osztály, Szapáryligeti Általános Iskola. Takáts D. Ágnes / Nyugati Jelen (Arad) lapozás: 1-19
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
